Magassarkú, Tesla, WD-40 – és egy rozsdás múlt

Nem vagyok ezermester. A körömreszelőt például inkább fegyverként használom, mint csavarkulcs helyett. De amikor húsz év hallgatás után úgy döntöttem, hogy a régi kertkapun keresztül beállok a Teslával, valami gyanús nyekergéssel fogadott a múlt.

A kapu kitámasztója konkrétan megsértődött. Valószínűleg azért, mert legutóbb még egy Zsigulit látott, most meg hirtelen egy űrhajónak nézett verdát kellett volna beengednie.

De nem estem pánikba. Elő a táskámból a titkos fegyver: WD-40. Nem rúzs, nem parfüm – de hatásosabb, mint bármelyik.

Egyetlen spricc, egy mély, magabiztos sóhaj… és a kapu megnyílt. Szó szerint és átvitt értelemben is.

Úgy gurultam be, mintha mindig is ott parkolt volna. És tudjátok mit? Nem kellett segítség. Csak egy flakon csoda, egy kis elegancia, és az a tudat, hogy egy nő is simán megoldja – ha van nála WD-40.